Terepjegyzetek
Amit az apály hátrahagy
Apálykor a sziklapad száz kis szobára esik szét. A tengeri rózsák összezárulnak, hogy nedvesek maradjanak, a rákok árnyékba húzódnak, a csészecsigák pedig rátapadnak a kőre, és várják a tengert.
Maradj elég sokáig mozdulatlan, és a tócsák újra megmozdulnak: egy garnéla, egy géb, valaminek a lassú kibomlása, amit kőnek hittél.
A legszebb óra a fordulat előtti, amikor alacsonyan jár a fény, és a víz olyan tiszta, hogy olvasni lehet a fenekét.